Blog
A tudomány új iránya: A racionalitás és az intuíció találkozása
Az atomisztikus gondolkodás - amely a világot részekre bontva próbálta megérteni - a 19. század végén meghaladta önmagát. A modern kor tudománya nem elveti a spiritualitást, hanem hidat épít közte és az empírikus világ között. Mit jelent a holisztikus tudomány a gyakorlatban?
Sokáig úgy gondoltuk, hogy a tudomány kizárólag az objektív, racionális gondolkodás terepe. Az, ami kívülről szabályozott, ahol mindennek mérhetőnek, bizonyíthatónak kell lennie. Ez a megközelítés a vallással szemben született, amely épp ellenkezőleg, a külső "isteni" irányítást, a hitet helyezi középpontba.
A tudomány azonban nem feltételezhet ilyen külső erőt. Ő maga azt kutatja, hogyan képes az ember saját magát fejleszteni, tágítani a tudatát, és új szintekre emelni a megértését.
A bal és a jobb agyfélteke a gondolkodásban
A 21. század nagy kihívása: megtanulni az egész agyunkkal gondolkodni.
Túl kell lépnünk azon a szűk racionalitáson, amely a bal agyfélteke uralmát jelenti, és be kell vonnunk a jobb agyfélteke kreatív, intuitív működését is.
A cél nem más, mint összekötni az intuíciót a racionalitással, a szellemiséget a tudománnyal és a művészettel.
Amikor ez az integráció létrejön, akkor nemcsak megértjük, hanem megérezzük is a világot, amelyben élünk.
A megélés és a megértés egyensúlya adja azt a fajta bölcsességet, amelyre a jövő emberének szüksége van.
A tudomány és a holisztikus szemlélet - a jövő útja?
A tudomány fejlődése is ebbe az irányba tart. Az atomisztikus gondolkodás - amely a világot részekre bontva próbálta megérteni - a 19. század végén meghaladta önmagát. A 20. század átmeneti korszaka után most a tudomány egyre inkább a holisztikus szemlélet felé fordul.
Ez a szemlélet nem tagadja a múlt nagy, tradicionális felismeréseit, éppen ellenkezőleg: újraértelmezi és tudományos alapokra helyezi őket.
A modern kor tudománya tehát nem elveti a spiritualitást, hanem hidat épít közte és az empirikus világ között.
A jövő kutatója, tanítója és művésze nem külön-külön fogja ezeket vizsgálni, hanem együtt - mert az ember is csak így értheti meg önmagát teljesen.
Én ebben a szemléletben dolgozom. Hiszem, hogy a spiritualitás és a tudomány nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő erők.
Amikor a belső tapasztalást, az intuíciót és az emberi lélek finom rezdüléseit összhangba hozzuk a tudományos megfigyeléssel és megértéssel, akkor valódi fejlődés történik - nemcsak egyéni, hanem kollektív szinten is.
Munkám minden területén ezt az összhangot keresem: a tudat, a szellem, az elme és a lélek egységét, ahol az ember nem részekben, hanem teljességében válik érthetővé.