Kérdésed van? Írj nekünk! kapcsolat@antalcorporation.hu

Blog

Személyiségzavarok és párkapcsolat: Melyik működhet és melyik nem?

Dr. Elinor Greenberg / AntalPublik
Személyiségzavarok és párkapcsolat: Melyik működhet és melyik nem?

Nem mindegy, milyen személyiségzavarral rendelkező emberek kerülnek párkapcsolatba. Néhány kapcsolat már az induláskor kudarcra van ítélve, míg mások ha nem is hibátlanul, de működőképesek lehetnek.

Miért fontos, ha két ember közül az egyik vagy mindkettő személyiségzavaros a párkapcsolatban?

A romantikus kapcsolatok sikere sok mindenen múlik - értékrend, kommunikáció, múltbéli sérülések -, de ha legalább egyik fél érintett valamely személyiségzavarban, az hatványozottan befolyásolja a dinamikát. 

Dr. Elinor Greenberg pszichológus több mint öt évtizedes tapasztalata alapján mutatja be, mely diagnózispárosítások működhetnek, és melyek azok, amelyek szinte biztosan károsak mindkét félre nézve.

Fontos megjegyezni: a diagnózis csak az egyik tényező a sok közül. A kapcsolat kimenetelét nagyban befolyásolja, hogy a felek mennyire tudatosak, mennyire keresnek segítséget, és milyen érzelmi, intellektuális vagy anyagi erőforrásokkal rendelkeznek.

Tapasztalatai szerint a magasan funkcionáló, intelligens és sikeres emberek valószínűleg több intellektuális, érzelmi és pénzügyi erőforrással rendelkeznek, mint a gyengébben funkcionáló, kevésbé sikeres és kevésbé intelligens emberek. Továbbá a magasabban funkcionáló párok valószínűleg nagyobb valószínűséggel engedhetik meg maguknak a párterápiát is.

 

Személyiségzavarok és párkapcsolat - Működhet vagy sem? 7 példa

 

1. Szkizoid nő és rosszindulatú nárcisztikus férfi

Nem találkoztam még olyan párral, amely túlélte volna, ha az egyik fél rosszindulatú nárcisztikus. Az egyik legveszélyesebb párosítás egy szkizoid nő és egy rosszindulatú nárcisztikus férfi kapcsolata. A szkizoid nő alapvető szükséglete egy biztonságos, megbízható társ, aki tiszteletben tartja a személyes terét és autonómiáját.

Ezzel szemben a rosszindulatú nárcisztikus férfi szadista élvezettel viselkedik tolakodóan és uralkodóan. Nemcsak hogy nem reagál a nő kétségbeesett – bár csendes – határjelzéseire, hanem tudomást sem vesz róla, hogy ezek valójában segítségkérések: "Kérlek, lépj hátrébb!" vagy "Ne bánts!"

A nemek közötti dinamika tovább súlyosbítja a helyzetet. A férfi eleinte félénknek és tisztelettudónak értelmezi a szkizoid nő visszahúzódását, amit könnyen összekever az alárendeltséggel - amit ő kívánatosnak tart. Ám amikor a nő megtapasztalja a férfi dühkitöréseit és szadizmusát, természetes reakcióként fizikailag is igyekszik kerülni őt.

Amikor kénytelen jelen lenni mellette, többnyire hallgat, próbálja láthatatlanná tenni magát. Csakhogy ez a védekezési stratégia visszafelé sül el: a férfi személyes sértésként éli meg ezt a távolságtartást, és még erőteljesebben kezdi büntetni a nőt.

 

2. Szkizoid férfi és borderline nő

Ez a párosítás kezdetben működőképesnek tűnhet, de hosszú távon ritkán marad fenn. A szkizoid férfiak gyakran vonzódnak a borderline nők érzelmi intenzitásához, melegségéhez és élénkségéhez. A borderline nőket jellemzi az érzelmi hullámzás, rendezetlenség és az erős kötődési igény, míg a szkizoid férfiak többnyire zárkózottak, érzelmileg leválasztottak és függetlenek. A kapcsolat elején a nő számára a férfi higgadtsága, kiszámíthatósága és megbízhatósága biztonságot sugallhat.

Idővel azonban a nő egyre több érzelmi visszajelzést és szeretetkifejezést igényel, mint amennyit a szkizoid partner képes vagy hajlandó nyújtani. A férfi függetlensége és érzelmi távolságtartása felerősítheti a nő elhagyatástól való félelmét, ami túlzott ragaszkodáshoz és érzelmi igényességhez vezet. Ezt a szkizoid partner tolakodónak érzékelheti, és még jobban visszahúzódik, elmélyítve ezzel az eltávolodás ördögi körét.

 

3. Szkizoid férfi és szkizoid nő

Ez a kapcsolat akkor tud hosszú távon működni, ha mindkét fél megbékélt saját szkizoid működésmódjával, és nem vár el több közelséget vagy szenvedélyt, mint amit a másik fél képes megadni. Az ilyen párok kapcsolata általában érzelmileg hűvös és távolságtartó. Gyakran külön életet élnek, nagy teret hagyva egymásnak.

Elképzelhető például, hogy reggelente egymás mellett ülnek, de külön olvassák a híreket - egyikük az újságot, másikuk a telefonját nézi. A kapcsolat alapját nem a szenvedély, hanem az alacsony igényű társas együttlét és a kölcsönös tér biztosítása adja. Működhet ez a dinamika, ha mindkét fél tudatosan elfogadja az intimitás hiányát, és értékeli a nyugalmat, amit a kapcsolat biztosít.

 

4. Borderline nő és nárcisztikus férfi

Ez a párosítás eleinte izgalmasnak tűnhet. A borderline és a nárcisztikus emberek egyaránt hajlamosak gyorsan és intenzíven kapcsolódni új partnereikhez. A kapcsolat kezdetén hajlamosak idealizálni egymást, és nem észrevenni a másik hibáit. Ha a szexuális vonzalom is kölcsönös, az udvarlás időszaka mindkét fél számára szenvedélyes és kielégítő lehet.

Idővel azonban a borderline nő valószínűleg azt hiszi, hogy "a szerelem mindent megold", míg a nárcisztikus férfi kiábrándul, amint meglátja a nő hibáit. Ez érzelmi távolsághoz, majd bántalmazó viselkedéshez vezethet. Amint a nő megérzi a férfi csökkenő érdeklődését, szorongóvá és ragaszkodóvá válik. A végkifejlet szinte elkerülhetetlen: a nő szívét összetöri a férfi elutasítása, aki idővel értéktelennek látja partnerét, megunja, és hirtelen kilép a kapcsolatból.

 

5. Borderline férfi és borderline nő

Ez a kapcsolat kétféle mintát követhet:

5.1. változat - Kölcsönös anyáskodás

Ilyenkor a felek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint két sérült kismajom, akik sosem kapták meg a szükséges törődést. A kapcsolat egyfajta érzelmi menedékké válik, ahol mindketten igyekeznek megadni a másiknak azt, amit gyerekkorukban nélkülöztek: gondoskodást, figyelmet, odafordulást. Bár a kapcsolat indulhat romantikusan, gyakran barátságos, szinte testvéri gondoskodássá alakul: ha egyikük megbetegszik, a másik teát főz, dörzsölgeti a mellkasát.

5.2. változat - Vad románc

Ez a dinamika viharos, tele szenvedéllyel és impulzivitással. A pár tagjai gyakran meggondolatlanok, gyorsan hoznak döntéseket, és hajlamosak drámai konfliktusokra. Képzeljünk el egy motoros párt, akik túl gyorsan száguldanak a szerpentineken - nincs jövőképük, csak a pillanatnak élnek. A veszekedések és a szenvedélyes kibékülések ciklikusan követik egymást. Ha szerencséjük van, túlélik ezt az érzelmi hullámvasutat, de gyakori, hogy a kapcsolat végül súlyos sérüléseket hagy maga után.

 

6. Exhibicionista nárcisztikus férfi és nő

Ez a klasszikus hatalompár: ha működik, akkor rendkívül látványosan. A legjobb esetben különböző területeken kiemelkedők, és együtt egy karizmatikus, sikeres párost alkotnak, akik uralják a társaságot. A kapcsolat egyfajta szövetségként is értelmezhető, amelyet kezdetben szerelem fűt.

A legrosszabb forgatókönyv szerint azonban rivalizálnak egymással: a figyelemért, az elismerésért, a társaság középpontjáért. Ha az egyikük valamilyen okból veszít a presztízséből, a másik nem biztos, hogy kitart mellette - inkább keres egy új, csillogóbb partnert, mint hogy egy "leértékelt" társ mellett maradjon.

 

7. Rejtett nárcisztikus és exhibicionista nárcisztikus

Ebben a kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy az exhibicionista partner valamilyen szembetűnő módon "különleges" legyen - legyen szó tehetségről, szépségről vagy társadalmi státuszról -, amit a rejtett nárcisztikus csodálhat. A zárkózott partner támogató, háttérben maradó szerepet vállal, és a társához való kötődése által éli meg saját különlegességét.

Az exhibicionista partner pedig élvezi az idealizálást, amit a rejtett nárcisztikus biztosít számára. Ez a dinamika addig tud működni, amíg egyikük sem vágyik többre annál, amit a másik nyújtani tud - vagyis amíg az exhibicionista partner idealizálható marad.

 

Összefoglalva:
A diagnózis nem sors. De ha valaki tud róla, hogy ő (vagy a partnere) valamilyen személyiségzavarral küzd, érdemes fokozottan odafigyelni a kapcsolati dinamikára - és ha szükséges, szakember segítségét kérni. A legfontosabb kérdés nem az, hogy "összeillenek-e", hanem hogy hajlandóak-e fejlődni és dolgozni a kapcsolaton. Ez minden diagnózisnál többet nyomhat a latban.

[Forrás: Psychology Today/Dr. Elinor Greenberg

 

A szerzőről: Dr. Elinor Greenberg pszichológus, nemzetközileg elismert Gestalt-terapeuta és a személyiségzavarok szakértője. Munkáiban közérthető módon mutatja be a borderline, nárcisztikus és szkizoid működésmódokat, és gyakorlati útmutatást ad az önismeret fejlesztéséhez és az egészségesebb kapcsolatok kialakításához. 

Terapeutáknak és érdeklődő laikusoknak szóló átfogó könyve, a Borderline, nárcisztikus és szkizoid működés – Hogyan alakítja a személyiséget a szeretet, a csodálat és a biztonság utáni vágy 2024-ben jelent meg magyarul, kiadónk gondozásában. 
Borderline, nárcisztikus és szkizoid működés - Itt találod a hiánypótló könyvet »